Elijah Gregory (gegory): Szia. Kérlek, mesélj kicsit magadról.
Sohiru(Ayumi): Szia! Ayumi volnék, Budapesten élek, és amióta az eszemet tudom a rajzolás az, ami meghatároz. Emellett történeteket is szeretek írni, így mikor megismerkedtem a képregények világával, egyből tudtam, hogy ez a nekem való feladat. Mivel ebből nem könnyű, sőt, lehetetlen megélni, ezért középiskola után kiadványszerkesztést tanultam, majd később rájöttem, hogy nem való nekem, és most a gyári munkások „víg” napjait élem. De a rajzolás megmaradt az én mindenem. Gegory: Ha jól értem, most pihenésként, hobbiként tartod számom a rajzolást?
Ayumi: Mondhatni. Sajnos felnőttként már egyre nehezebb időt szakítanom erre a szenvedélyemre.
Gegory: (Hadd lovagoljak a szavakon) Úgy érzem, nem véletlen, hogy pont a szenvedély szót használtad. Ha jól tudom, az Álomfogók volt az első olyan mangád, amit nagyobb közönség előtt (animeaddicts.hu) publikáltál. Nagy bátorság kellett hozzá?
Ayumi: Nem is tudom. Inkább lehetőségként fogtam fel, hiszen mindannyiunk vágya az, hogy a műveink minél több olvasóhoz eljussanak. Gegory: Nem is tartottál a negatív kritikáktól? Sok alkotó pont azért nem adja ki a kezei közül az elkészült munkáit, mert tart az esetleges rossz megnyilvánulásoktól.
Ayumi: Persze attól is tartottam, hogy nem fog az embereknek tetszeni, de a kritika azért kritika, hogy tanuljunk belőle.
Gegory: Jó hozzáállás, főleg, ha azt vesszük, hogy amikor az Álomfogók készült, akkor még „csak” 16 éves voltál. A mai napig ezt vallod?
Ayumi: Igen, de egy anya sem tűri jól, ha a gyerekére rosszat mondanak, így kicsit féltem, hogy mit szólnak majd hozzá, főleg, mert igen régen kezdtem el rajzolni, és ez elég szembetűnő. De szerintem ez rossz felfogás, hiszen míg nem mutatjuk meg a munkánkat másoknak, nem tudhatjuk azt sem, mi az, amin javítanunk kell, ami esetleg nem egyértelmű a történetben, amit még gyakorolnunk kell. Ugyanakkor sosem értettem, miért rajzolják mások újra a képregényeiket. Én ebből látom, hogy mennyit fejlődtem az évek során, és nem felejtem el, mennyi munkám volt benne. Ez egy emlékeztető, hogy az ember mindig lehet jobb és jobb.
Gegory: Hát igen, ez így van. A történeteid saját ihletésűek vagy teljesen fiktívek?
Ayumi: Ez is, az is. Sokszor az álmaimból merítek, vagy azokat a témákat próbálom tovább gondolni, amik engem érdekelnek. Olyan történeteket akarok ugyanis elmesélni, amiket én is szivesen olvasnék. Sok olyan elem is van bennük, amik hozzám köthetők. Pl. Az Álomfogókban a kirekesztettség érzése Sohiruban, az hogy ő más, mint a többiek, vagy az a harmónia a két főszereplő közt, amit a szüleimnél is látok.
Gegory: A legutolsó mangádat, amit olvastam 2011-ben publikáltad. Azóta kicsit lassabban haladsz az alkotással, vagy a gépeden pihennek a kész művek?
Ayumi: Sajnos lassabban haladok velük, mint régen, és az élet is közbeszólt. Egy ideje próbáltam hetente frissíteni az oldalam, de úgy néz ki, hogy vissza kell térnem a régi rendszerhez, és kicsit nyugisabban, átgondoltabban végig rajzolni a részeket. Emellett próbálom megfogadni az AnimeAddictson kapott kritikákat/észrevételeket, és kicsit több időt fordítani a rajzokra.
Gegory: A
Facebookos oldaladon belebotlottam a már futó mangáid új oldalaiba
és képeibe. Érezhetően jobb lett a vonal vezetésed és a kihúzási
technikád. Ez annak tudható be többek között, hogy sokat tanultál a
digitális tisztázási folyamatról?
Ayumi:
Nevetni fogsz, de nem nagyon használom azokat a technikákat, amit
az iskolában tanultam. Többnyire netes tutorialok alapján próbáltam
csiszolni a dolgon. Továbbá úgy vettem észre, hogy sokat számít,
hogy milyen tollal dolgozom. Most egy vékonyabb tűfilcet használok,
amit egy szintén manga rajzoló barátom ajánlott. Ezzel
részletesebben lehet dolgozni. Amikor egyszer leültem vele rajzolni
úgy igazán, megdöbbentem, hogy régen mennyire visszafogtam magam a
könnyebben színezhetőség kedvéért. Most ezzel kísérletezem.Gegory: Próbálkoztál már csak tisztán digitális alapon a manga rajzolással?
Ayumi: Nem. Volt egy rövid próbálkozásom egy digitális rajztáblával, de egyből éreztem, hogy ez nem nekem való. Valahogy jobban szeretem érezni a papírt és a ceruzát. De a jövőben szeretnék majd változtatni a szinezési technikámon, és mangásabbra venni. Több tónussal, háttérrel. De az még nagyon a jövő zenéje.
Gegory: Visszatérve a manga világához. Szoktál más manga alkotókkal beszélgetni?
Ayumi: Egy-egy emberrel tartom úgy-ahogy a kapcsolatot, de többnyire bezárkózom a saját kis világomba. Shurannal a nyáron vettem fel újra a kapcsolatot, nagy ritkán, ha tudunk rá időt szakítani, akkor együtt rajzolunk. Emellett Yumi-val, Mr.Alcohollal, és Kei-channal kommentelünk/kommenteltünk egymásnak párszor. Az az igazság, hogy tudom, hogy többet kellene ilyen körökben mozognom, mert ilyenkor mindig új lelkesedéssel állok neki rajzolni én is, hiszen ők is nagyban inspirálnak. Ja, és nehogy elfelejtsem megemlíteni a külföldieket! Több éve tagja vagyok a Dream manga csoportjának is.
Gegory: A Dream manga csoportba hogyan kerültél be?
Ayumi: A régi Tokyopop oldalon lehetett még publikálni saját képregényeket is. Ott találta meg az egyik tag a Furusato házat, és mondta, hogy ilyen romantikus jellegű mangát szívesen látnának. De bárki jelentkezhet hozzájuk, aki szeretne. Sajnos azonban az utóbbi időkben már ők is ritkábban frissítenek, úgy érzem, őket is bekebelezte a nagy betűs élet.
Gegory: Mit érzel, mit tartogat számodra a jövő? Maradsz itthon, vagy külföldön próbálsz szerencsét?
Ayumi: Mindenképp maradnék. A jövőben szeretném publikálni valamely frissebb mangámat itthon, ha már elég erősnek érzem, hogy megállja a helyét. De az is megfordult a fejemben, hogy külföldi kiadókkal is próbálkozzam, mert úgy vettem észre, hogy ott nyitottabbak. Akárhogy is lesz, nem hagyom abba a rajzolást, mert az az álmom, hogy az emberek minél több történetem ismerjék meg.
Gegory: Mi a véleményed a magyar rendezvényekről?
Ayumi: Voltam pár régi MAT-os conon, amik a Pecsában voltak. Szerettem őket, és akkor még az újdonság hatása alatt voltam, de valahogy kinőttem belőlük, már csak azért mentem, hogy beszerezzek egy-két mangát, hiszen elég nehezen lehetett akkor hozzájuk jutni. Aztán úgy voltam vele, hogy ha már nem kötnek le a programok, és csak vásárolni megyek, nem érdemes még a belépő árát is megfizetnem. Egyébként jópofa dolognak tartom, klassz, hogy még mindig van, egyszerűen csak én változtam.
Gegory: Sok szerencsét kívánunk a jövőre nézve, és tűkön ülve várjuk az újabb fejezeteket a mangáidból.